A vágyakozás rabja

Mintha egy idegen világban kéne léteznem,
Tőled elválasztva lenni épp ilyen nehéz nekem.
S míg életem ízetlen napjait keserűn átvészelem,
Addig időről időre a legédesebb álmok gyötörnek.

A hűvös, szeles metrókocsikban lassan hozzászokom,
Ahogy a zajban fülembe súgott vágyaidat hallom,
S mikor az éjszakai forgatagban a körúton járok,
Érzem, ahogy forró testedet lassan karjaimba zárom.

Amikor magányomban könnyű ebédem fölé hajolok,
Szinte bizseregnek az ajkaim, kiáltva: Hozzád tartozom!
S a legártatlanabb pillanatomban is szívemben váratlan felgyúl,
Egy érzéki éjjel,
Egy szenvedélyes csók,
Egy Nő illata,
S az, ahogy szívünk
És testünk egymásba fordul.